A zuhanás miatt egyre jobban felgyorsulunk. Kétségbeesett sikoltás tör fel a torkomból, de elég hamar rádöbbenek, hogy ez semmin sem változtat. Szorosan behunyom a szemem és az elmémmel olyan tárgy után kutatok a közelben, ami egy kicsit felfogná az esést. /Igen, ezt elég nehéz elmagyarázni, de megpróbálom. A telekinézis azzal is jár, hogy egyszerűen érzékeled a tárgyak helyét.../ Kutakodásom nem jár sikerrel. Hirtelen fura gondolatom támad. Elég mély lehet ez az izé ha van időm gondolkodni. Még sosem próbáltam a vizet mozgatni, de most kénytelen leszek. Erősen koncentrálok, s nem kis meglepetésemre hallgat rám, engedi hogy tereljem. Hallom magam mellett Adam meglepett kiáltását. Ezek szerint tényleg működik. Mivel nincsen jobb ötletem, két kezet csinálok amik elkapnak. Becsapódok. A jéghideg víz átjárja a ruhámat, fázom. Hajam körbeöleli arcomat. Fázom, de mégis biztonságban érzem magamat. Egy delfin szerűség / Hosszú lila ormánya van, azért szerűség/ hangját hallom a fejemben.
"-Te vagy Tia? - ez a beszélgetés furán kezdődik.
- Igen, én. - Uszonyok súrlódnak a kezemhez.
- Kapaszkodj!- Hallgatok rá, mivel a tüdőmből vészesen fogy a levegő. Mondanom kéne valamit, vagy csak egyszrűen megköszönni, hogy megmenti az életemet. De ez nem ilyen egyszerű. Inkább más témát választok:
- Aki szintén beesett ide ember, vele mi történ? - Megköszörüli a torkát. (Ha van neki olyan..)
- Jól van ő, hát ez hosszú történet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése