Anya minden dolgot túl aggódik. Most éppen házi őrizetben vagyok! (Pff..) Jó, jó megpróbáltam kiszökni az ablakon, de hát ha nem enged ki mit csináljak? Dögunalom itt minden. Elvette tőlem azt a könyvet, ráadásul fura kérdéseket tett fel. (Pl.: Mit tudsz? Ugye nem? - és más hasonló érdekességek...) Ki vagyok készülve. Valami történjen már! Anyu már vagy öt órája itt hagyott bezárva. Lassan visszajöhetne. Éhes vagyok, meg álmos. Inkább alszom egyet.
Reggel van, kétségbeesetten dörömbölök az ajtón, de Anya még vagy alszik vagy nagyon nagy öhmm kakiban vagyok. A második eset a valószínűbb, mert azért ha mérges rám reggelit akkor is szoktam kapni.Teljes erőmből nekirohanok az ajtónak, vállal erősen meglököm. Egy reccsenéssel átszakad a nem túl erős ajtó. Balek vagyok. Be sem volt zárva. Most egyszerűen kinyitni és kisétálni rajta túl egyszerű lenne, inkább akciófilmeset ( Igen tudom mi az ) játszom, kibújok a lyukon, s óvatosan elindulok a folyosón. Valami nagyon nincsen rendben: Minden felforgatva, a tárgyak bútorok szerteszét hevernek a földön összetörve. Ezt a rumlit biztosan nem Anya csinálta.:
- Anya! Anyaa! ANYA!ANYAAAAA!-Semmi válasz. Csak süket csend.
De akkor mégis kicsoda tette ezt? Belépek anya hálószobájába és küszöbön megdermedek. Dulakodás nyomai, némi vér a szőnyegen (és ha ez egyáltalán lehetséges) még nagyobb rumli. A torkom elszorul. Egy teleírt papírfecnit látok anya éjjeliszekrényén.
"Laura Evens drágán megfizet, mivel nem volt hajlandó előadni a boszorkányt! Jason Evens Mikor te ezt a papírt megtalálod addigra a feleséged már nem él!
Tisztelettel: K. A. "
Pislogva nézek a lapra, nem tudok megszólalni. A fejemben gondolatok örvénylenek:" Jason Evens-nek hívták Apát? Mi történ Anyával? Milyen boszorkány?Boszorkány! Boszorkány! BOSZORKÁNY!" - Hirtetlen minden megvilágosodik. Az boszorkányságnak számít ha az ember puszta akaratával képes tárgyakat mozgatni? Mert én tudok. Nem nehéz, bár Anya amikor ezt először meglátta kifejezetten megtiltotta, hogy csináljam. Én kevertem bajba őt? Miért írtak üzenetet Apának? Él? Kik ezek az emberek. Miért akarnak rosszat? Miért van olyan, hogy rossz? Mitől lesz valaki rossz? A kérdések kusza összevisszaságban keveregnek a fejemben. Aztán győz a menekülési ösztön. Felrohanok a tetőre, olyan hosszan fütyölök amilyen hosszan csak tudok. Az egyik sárkány Melody hallja meg. Érzékelem a fejemben a hangját:
"- Mi a baj Tia? - kétségbe vagyok esve. Érzem, hogy sós könnyek folynak végig az arcomon. Visszagondolok a feldúlt szobára, a levélre igyekszem minél jobban kifejezni magam. /A sárkányok úgy kommunikálnak, hogy a gondolataidban olvasnak./
- Semmi baj kislány! Nyugalom! Most pedig ülj fel szépen a hátamra és tűnjünk innen!"- Felkászálódom. Mi lesz Anyával? Hova megyünk? De nincs erőm kérdezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése