XXII.

Bizonytalanul felülök a lény hátára, és szembenézek Arleen és Szivacs rettegő pillantásával.
- Gyertek! Barátságos!- próbálom meggyőzni őket.
Úgy néznek rám, mint aki megzakkant. Végül is, én csak egy kék hajú lány vagyok, aki egy mantikoron ül, amit kedves lénynek állít be... Nem akarok erőszakoskodni, de az arckifejezésükből ítélve azt hiszik, még mindig hallucinálok. Leugrom Korni-ról, majd a hónom alá csapom a kutyámat meg a szerelmét.
Két óra múlva megállunk.
- Ott vagyunk már?- kérdezem türelmetlenül.
- Dehogy! Manti Korni csak megállt inni!- hangzik a fejemben a nyugtalanító válasz- Innen még 2 napi járóföld!
Itt betelt a pohár.
- Hol tartják fogva Adam-et?
- A Szikla-hegy 3. barlangjában, de...
A mondatát nem tudta befejezni, mert az éles hangú füttyszavamra megjelenik Abbey, és gondolkodás nélkül fölülök rá. Nem hiányzik 2 nap azzal a mantikorral... A pegazusokkal jobban lehet beszélgetni, és nem beszélnek E/3-ban magukról. Élvezetesebb így a társalgás...

XXI.

Ereimben áramlik az adrenalin. De érdekes módon mégsem érzek késztetést a menekülésre. Fogalmam sincsen miért. Bárki, akinek van egy csöpp esze is, üvöltve rohanna, én meg itt szemezek ezzel a öhmm... lénnyel. Valami komoly gond lehet velem. A mantikor halkan mordul egyet. Egész barátságosnak tűnik... Azt hiszem minden józan eszem magamra hagyott. ( Ha egyáltalán volt nekem olyan.)  A szörnyike közelebb jön, s erőteljesen, de mégis óvatosan megbök az orrával, minek következtében kisebb nyálcsomó placcsan kapucnis felsőmön. Undorodva óvatosan leszedem a nagyját, ami nem olyan egyszerű feladat, ugyanis eléggé nyúlik. A lény nagy szemekkel bámulja bénázásomat. Csak most tudatosul, hogy egyedül ácsorgok egy barlang közepén egy mantikron társaságában. Hova tűnhetett Szivacs és Arleen? A kérdés azonnal eszembe juttatja Adamet, s mély tompa fájdalom ereszkedik a tudatomra. Egy éles hang tör át a sötétségen: " Mantik Roni nem akar rosszat! Manti Korni-tól nem kell félni! Manti Korni sajnálja! Manti Korni nem akarja meg enni téged!" - Szép lassan tudatosul bennem, hogy az előttem álló szörny "beszél" hozzám, bár a fogalmazásmódja érdekes, semmiféle rosszindulat nem sugárzik belőle. Az érzelmeit elsősorban megbánás uralja. Ez elég érdekes. Az ilyen lények a vérszomjon kívül általában semmit sem éreznek. Gondolatmenetemet a hangja szakítja félbe: " Manti Korni jó mantikor! Manti Korni nem eszi meg te! Ne gondolj ilyeneket Manti Korniról !Manti Korni azt akarta mondani, hogy elviszi téged ahhoz a fiúhoz!" - Adam!