XXII.

Bizonytalanul felülök a lény hátára, és szembenézek Arleen és Szivacs rettegő pillantásával.
- Gyertek! Barátságos!- próbálom meggyőzni őket.
Úgy néznek rám, mint aki megzakkant. Végül is, én csak egy kék hajú lány vagyok, aki egy mantikoron ül, amit kedves lénynek állít be... Nem akarok erőszakoskodni, de az arckifejezésükből ítélve azt hiszik, még mindig hallucinálok. Leugrom Korni-ról, majd a hónom alá csapom a kutyámat meg a szerelmét.
Két óra múlva megállunk.
- Ott vagyunk már?- kérdezem türelmetlenül.
- Dehogy! Manti Korni csak megállt inni!- hangzik a fejemben a nyugtalanító válasz- Innen még 2 napi járóföld!
Itt betelt a pohár.
- Hol tartják fogva Adam-et?
- A Szikla-hegy 3. barlangjában, de...
A mondatát nem tudta befejezni, mert az éles hangú füttyszavamra megjelenik Abbey, és gondolkodás nélkül fölülök rá. Nem hiányzik 2 nap azzal a mantikorral... A pegazusokkal jobban lehet beszélgetni, és nem beszélnek E/3-ban magukról. Élvezetesebb így a társalgás...